Kencék a konyhámból

Mint annyi mindennek, a fogkrémnek is megpróbáltam otthon készíthető, jól használható alternatívát készíteni. Eddig két közepesen sikeres kísérletem volt, mindkét esetben a lukreciakencei.hu oldalon található receptekből indultam ki.

Egyszer készítettem egy nagyon egyszerű változatot: szódabikarbóna, kókuszvaj, xilit és illóolajok: fodormenta, levendula és eukaliptusz.

A mostani egy picit bonyolultabb volt: szódabikarbóna, aloe vera gél, propoliszcseppek, eritrit, és az illóolajok: fodormenta, levendula és eukaliptusz.

Tanulságok:

1. Ez a fogkrém nem habzik. A habtól egyébként nem lesz tisztább a fogunk, csak az elmúlt harmincöt évben megszoktam, hogy a fogkrém habzik, ezt nehéz ennyi idő alatt elfelejteni.

2. A szódabikarbóna erősen sós ízt eredményez (Másnak is van gyerekkorból feltörő borzasztó emléke a sós fogkrémről?). Ez xilittel/eritrittel ellensúlyozható, de sok kell belőle, és azért marad valamennyi sósság.

3. Pontos arányokat nem tudok leírni, de célszerű kevés kókuszvajjal/aloe verával kezdeni, így is sok szdabikarbónát felvesz.

4. Az elsőnek sűrű, fehér krémszerű lett (én a fogpaszta szóra asszociáltam), a második már kicsit fogkrémkinézetűbb: világoszöld krém, de nem lett olyan sűrű, mint a bolti fogkrém.

5. Nagyon kellemes, tiszta, hűvös érzet van utána a szájban, és igen jó illatú a konyha, mikor csinálom. :)

6. Annyit még nem használtam, hogy a fogaimra gyakorolt hatását lehessen mérni, de a fogorvosunk (még az elsőre) azt mondta, hogy ez összetevői alapján jó lehet.

A kísérlet egyelőre folyik, ha újabb próbálkozásom lesz, lejegyzem.

Az érzés, mikor még háromnegyed órád van, mielőtt hazaérnek a gyerekek (ami alatt ugye kényelmesen össze lehet rakni egy szappant), és rájössz, hogy miután minden különleges hozzávalót (illóolajak, kókuszolaj, nátrium-hidroxid, desztillált víz, citromfűtea) gondosan ellenőriztél, csak arra nem gondoltál, hogy a magától értetődő napraforgóolaj nincs itthon, megfizethetetlen. Bár az ügyben itt nem kívánok állást foglalni (főleg, hogy eddig egyetlen komoly, a hatásokat számszerűsítő pro vagy kontra tanulmánnyal nem találkoztam a témában), de most hálát adtam a vasárnapi boltzár eltörléséért, és szappancsinálás helyett leballagtam a közeli boltba. Maga az alkotás így estére maradt, bár a kibicek azért még vízivás ürügyén megjelentek közben. („Anya, mi van abban a nagy dobozban?” „Nátronlúg, kislányom, mi más?” Szerintem a legtöbb átlag magyar középosztálybeli családban azt szoktak tartani a konyhai csapban este fél kilenckor...)

Egyúttal felavattam a múltkori közeli kiárusításban szerzett fenyőformámat. Készült citromfüves, levendulás és mézeskalácsra hajazó fahéjas-szegfűszeges szappan is. Most főleg kis formákat használtam, de nemcsak karácsonyit, hanem a jól bevált virágokat és katicákat is. A szappanok java része megint adományszappan lesz, ezúttal az iskolai jótékonysági vásáron próbálják majd előrevinni a számítógépterem megújításának ügyét.

Photo by BG.

Elmúlt egy év, és én felé se néztem ennek a blognak. Szappanok azért készültek, de leginkább olyanok, amik korábban is (borotva, mézes-méhviaszos, nemezelt (kitűnő feszültség-levezető). Meg közben dolgoztam, lett egy újabb (statisztikus) diplomám, és a gyerekek is szorgalmasan nőddögélnek.

A bejegyzés tárgya egy ajándékba készült szappan: Az alja papírkosárkákkal kibélelt muffintepsibe öntött kávés szappan (olyasmi, mint itt). A teteje sheavajas habszappan, amit itthon még nem készítettem, csak egyszer régen egy tanfolyamon, de egyáltalán nem nagy ördöngösség, lesz még szerencsénk egymáshoz a jövőben is. A habszappanmasszával még nem tudtam elég jól bánni, egy kivágott csücskű zsákból adagoltam, de kissé nagy lett a lyuk. Legközelebb kisebbel próbálkozom.

Kereken öt hónapja nem sikerült írnom ide semmit. Pedig szappanok születtek, bár túl sok újdonság nem volt. A fentiek se túl kacifántosak, egyszerű alapszappan citromfüves illattal, de szórakoztam egy kicsit a formákkal. Ezek nem is saját használatra készültek, olyan helyre mennek, ahol láthatóan nagy szükség van rájuk.

Nincs tévedés, a nagy meleg még nem vette el annyira az eszemet, hogy összekeverjem a szappanos blogot a főzős blogommal, hanem egy új könyvnek köszönhetően ismét elkezdtem kísérletezni színekkel, formákkal, illatokkal. A nővéremtől nemrég kaptam meg a Seifen selbst gemacht című könyvet. Ez egy kanadai származású Franciaországban élő hölgy németre fordított könyve. Csak hideg eljárással készített szappanokkal foglalkozik, nagyon alaposan összefoglalja az alapokat, különleges szappanrecepteket mutat be, de ami engem leginkább lenyűgözött, az az anyagismeret- és gazdagság, ami a könyvben található. Rengetegféle olajjal dolgozik, olyan illóolajokkal, amelyeknél a növény nevét sem ismerem, nemhogy az illóolajával találkoztam volna. Már korábban is tapasztaltam ezt német oldalakat böngészve, hogy mind kínálatban, mind anyagi lehetőségekben egy német vagy egy francia szappankészítő sokkal szélesebb lehetőségekkel rendelkezik, mint egy hazai. De azért, amikor a hölgy azt kezdte fejtegetni, hogy az egyik szappanban, amibe a bőrradírozó hatás eléréséért őrölt kukoricamagokat tesz, leginkább a baszk Grand roux fajtát szereti használni, akkor már erősen kacarásztam.

Végigolvastam a könyvet, visszatértem a magyar valósághoz, és máris elkezdtem szappanrecepteket gyártani, hogy ötvözzem az új ötleteket a lehetőségeimmel (amik most még inkább korlátozottak voltak, ugyanis a kisfiam sikeresen begyűjtött egy mandulagyulladást, így csak az itthon rendelkezésemre álló anyagokból dolgoztam). A könyvben egy hasonló kinézetű szappansüti egy kakaós és egy viszonylag egyszerű olíva-, kókusz- és mandulaolajas rétegből áll. Csavartam egyet a dolgon. Az alsó réteg nálam kakaós és kávés lett (mellesleg így gyártottam néhány kávés szappant is, ami nagyon jó konyhai szappannak, mert semlegesíti a szagokat), míg a felsőhöz a könyvben lévő alapreceptet használtam (olíva-, kókusz-, és pálmaolaj), de víz helyett kecsketejet tettem bele, fehérítésnek (és bőrnyugtató céllal, lásd babapopsikenőcsök) pedig egy kevés cink-oxidot. Mindkét masszát fahéjolajjal illatosítottam, a „süti” tetejére pedig kávé került. Kissé izgultam, hogy nem lesz-e hullámos a két réteg határa, ahogy ráöntöm a második masszát, de a szappan közepén lévő kis „mosolyon” kívül nem lett hatása.

A biztonság kedvéért a szikkadó szappanokat gyerekbiztos helyre tettem, és ráraktam egy cédulát „Szappan. Ne edd meg!”felirattal, mert amikor szeleteltem, a Mandulagyulladt nagy komolyan közölte, hogy „tooota”. :)

Tavaly karácsony előtt is rengeteg nemezszappant készítettem, nagyon örült neki minden megajándékozott. A fenti három szappan egy barátnőm kérésére készült, de azt hiszem, idén is több estét fogok „szappanszurkálással” eltölteni. Az angyalkáktól meg lehet, hogy fotótanfolyamot kellene kérnem, mert még mindig nem tudok elég szép képeket készíteni...

A vadgesztenye igen sokoldalúan felhasználható különböző betegségek gyógyításában, sőt magas szaponintartalmának köszönhetően még mosni is lehet vele. Az átlagember az utódai által készített gesztenyefigurákon kívül legtöbbször visszérkrémekben találkozik vele. Mivel a gesztenyék ősz elején potyognak, így most volt itt az ideje, hogy megfelelő mennyiségű gesztenyét szerezzek amiből majd házi visszérkrém készülhet. A sógornőm és a kiváló gyerekfelvigyázónk hatékony segítségének köszönhetően bőven el vagyok látva vadgesztenyével (még a Kisasszonynak is jutott, azóta rendszeresen vadgesztenyelevest főz a szobájába tévedő gyanútlan rokonoknak és ismerősöknek a babaedényekben), így kísérletezésre is futotta.

Első felvonás

Az első adagban huszonvalahány gesztenyét készültem feldolgozni. Vadgesztenye-tinktúrát, azaz alkoholos kivonatot többféleképpen is lehet készíteni. Egyes receptekben a belét, másokban a héját, esetleg a fa kérgét, vagy ezek kombinációját használják. Én elsőként kétféle kivonatot szerettem volna készíteni, vadgesztenye-héjból, illetve -bélből.

Ehhez meg kellett hámozni a gesztenyét, ami - akárcsak a szelídgesztenye esetében - nem könnyű mulatság. Valahol a negyedik gesztenye környékén el kezdtem gondolkozni az ínhüvelygyulladás vs. visszerek kérdésén, majd fellapoztam az internetet, egy helyen a forró vizes áztatást  javasolták. Ez valóban segített egy kicsit, de nem leszek gesztenyepucoló kisiparos. Végül egy hosszanti vágott sebbel, ínhüvelygyulladás nélkül fejeztem be a hámozást. Az aprítás már könnyebben ment. A huszonegynéhány gesztenyéhez végül csaknem fél liter alkoholt használtam el, egy üvegben a héjdarabokat, a másikban a felaprított gesztenyebelet áztatva. Most legalább két hétig ázniuk kell, utána használható fel a kivonat.

Bár néhány helyen ez is szerepel, a vadgesztenye-tinktúrát nem ajánlott belsőleg fogyasztani, mérgezési tüneteket okozhat!

Mosószappan pálmavajból és disznózsírból

A mosószappanokat régen hamulúgból és állati zsiradékból készítették. Találtam is egy jó cikket a mosószappan--készítés módszereiről. Én magam készítettem már mosószappant kisózással és tisztán pálmavajból is. Régóta izgatott viszont, hogy milyen a disznózsíros szappan. A kedves szappanos barátnőm mondta nekem még a vajas szappanról, hogy nem jó szagú. Ez tartott vissza mostanáig, ha már a vajas is büdös, akkor milyen lehet a zsíros?

De most csináltam egy nagyobb adag mosószappant, és azt gondoltam, hogy feláldozok egy negyed kiló zsírt meg egy kis NaOH-t, hogy megtudjam. Így felhasználtam egy kiló pálmavajat és (külön adagban) egy negyed kiló disznózsírt a mosószappanhoz. Ez a két zsiradék tulajdonságaiban eléggé hasonlít, az elszappanosítási számuk (azaz, hogy mennyi lúg kell adott mennyiségű zsírhoz) is ugyanaz. Az elsődleges eredményről máris beszámolhatok:

Szerintem nem büdös. Nem mondom, hogy rózsaillatú (olyan szappanom nem is lesz, csak ha megnyerem a lottó ötöst, az egyik legdrágább illóolaj), de nincs erős kellemetlen szaga. Nagyon szép, sima fehér szappan lett belőle, az állaga szerintem jobb is lett, mint a pálmavajasnak.

Most 3-4 hetet várnom kell a továbbiakkal, akkorra érnek be a szappanok. Akkor majd meglátom, hogy működik mosószappanként, illetve milyen a mosószeremben.