Kencék a konyhámból

Az elmúlt hetek terméséből a következő szappanok vannak itthon:

Olívás szappan

Ezek a szappanok csak olívaolaj felhasználásával készültek. A tiszta olívaszappan tekinthető a legősibb pipereszappannak, már a régi rómaiak is... Az olívaszappannak hosszabb érési időre, legalább fél évre van szüksége, bár olyat is hallottam már, hogy ez csak városi legenda. Ezek a szappanok májusban készültek, így lassacskán így is, úgy is jók lesznek. Az olívaszappan kiváló bőrápoló tulajdonságokkal bír, de kevésbé habzik, mint más szappanok. A kisfiamat pár hetes kora óta ilyennel fürdetjük.

Tejes-mézes-méhviaszos

A szappanhoz méhviaszt és mézet adtam, ezek ápolják a bőrt, és kellemes illatot kölcsönöznek a szappannak. A szappan tehéntejjel készült, ez még krémesebbé teszi a habját. Ez a kedvenc szappanom.

 Zöldteás-citromfüves

A zöldtea antioxidánsokban gazdag, nemcsak belsőleg, hanem szappanban használva is kedvező az emberi szervezetnek. A citromfű nyugtató, ellazító hatásával teszi kellemessé a szappan illatát.

Kávés

A szappan a kávé segítségével hatékonyan tünteti el a kellemetlen szagokat a kézről, így nagyon jó például konyhai szappannak.

Tripla levendulás

A meleg eljárással készült szappan három formában (levendulafőzet, illóolaj, levendulavirágok) tartalmazza a nyugtató, baktérium- és gombaölő hatással bíró levendulát.

„Van itt minden, mennyi holmi!
Hogy is tudnám elsorolni?”

/Nemes Nagy Ágnes: Mennyi minden/

Bár itt nagy volt a csend, nálunk meg állandó jövés-menés (nyaralás, nagymamázás, vendégek, bölcsiszünet stb.), az elmúlt hónapban mégis jópár dolog történt illatszerfronton is. Például megalkottam a tökéletes állagú folyékony szappant. Igaz, hogy az alapját egy kissé elrontott, túl lágyra sikerült méhviaszos szappan képezte, így nem fogom tudni reprodukálni... No, de lássuk, mi minden készült:

 BVB-szappan: A focirajongó keresztfiam, mikor meglátta május elején a kis nemezszappanjaimat, csak úgy viccből megkérdezte, hogy BVB-szappant nem tudnék-e csinálni. (A BVB a Borussia Dortmund focicsapat rövidítése: Ballspiel-Verein Borussia.) Bennem meg természetesen rögtön feltámadt a szakmai gőg, és készítettem is neki BVB-szappant. Orvosi szénnel megfeketített szappanból faragtam ki a betűket, és egy kerek formában sárgás szappanmasszával öntöttem körbe. A férjem még viccelődött is, hogyha jól sikerül, akkor kiköltözünk Dortmundba, és ebből fogunk megélni. Ennek csupán két akadálya van, egyrészt szerintem a Borussia-rajongók és a natúrszappant vásárolók köre között viszonylag kicsi az átfedés, másrészt még abban a jóléti államban sem tudnának nekem annyit fizetni, hogy napi nyolc órában egycentis kilenceseket faragjak fekete szappanból... De az unokaöccs örült neki.

Szappan és arctisztító orvosi szénnel: A Borussia-szappan melléktermékeként született meg a fekete szappan. Bár az orvosi szén számomra meglepően drága volt (egy kis doboz 1000 Ft), nagyon jó szappant lehet a segítségével készíteni. Az aktív szén lyukacsos felületének köszönhetően rendkívül nagy felületet képez, ezért jól felszív mindenféle méreganyagot. Éppen erre használják eredeti rendeltetése szerint. Szappanban keverve éppen ezért kiváló arctisztító lesz belőle. Sima szappanként is használom, illetve a betűfaragás során leeső darabokat nagyon kevés vízben feloldva igen ronda fekete, ámde rendkívül hatásos arclemosó pasztát készítettem belőle.

Olívás szappan: A tiszta olívás szappan (amiben csak olívaolaj van, semmilyen más zsiradék) kissé másképp viselkedik használat közben, mint az átlagos társai. Nem  habzik, jóval puhább, és sokkal hosszabb érési időre van szüksége. Legalább hat, de inkább kilenc hónap, aminek elteltével jól használható. Szerintem aki szappankészítésre adja a fejét, az legalább egyszer megpróbálkozik vele, én is így tettem, még minimum négy hónapom van vissza, hogy használhassam...

Mézes-méhviaszos szappan: Ez egy rendkívül szép sárgás-barna színű szappan lett. A méz és a méhviasz a különleges illaton és színen túl nagyon jó bőrápoló tulajdonságokat ad a szappannak. Két dologra kell azonban ezzel a szappannal vigyázni: A méhviasztól nagyon gyorsan sűrűsödik a massza, a méztől viszont könnyen túlmelegszik. De a végeredmény kárpótol a nehézségekért, nekem most ez az egyik kedvenc szappanom.

 Kávés szappan: Van egy igen jó német szappanos oldal, amit sokat szoktam böngészni. Itt bukkantam arra az ötletre, hogyha a szappant víz helyett kávéval készítjük, akkor nemcsak szép barna szappant kapunk, de ez a szappan igen kiválóan eltávolítja a kellemetlen szagokat is, így kiválóan alkalmas például konyhai szappannak. Az oldal készítője igen drága olajokkal dolgozik, én most egyszerűsítettem rajta: Az alap szappanmasszámat készítettem kávéval, és igen jó lett a végeredmény.

Babafürdető: Bár Őbabaságát a legelején gyógyszertári fürdetővel kenegettük, elég hamar áttértünk egy olívaszappanra, amit kedvenc szappanos barátnőmtől szereztem. Én azonban jobban szeretem folyékony fürdetővel csutakolni a dedet, így készítettem egy szappanos babafürdetőt. Két rész olívaolajat (az ápolásért) és egy rész kókuszvajat (a habzásért) használtam, ebből készítettem kálium-hidroxidos krémszappant, amit tovább hígítottam, hogy ki lehessen puttyogatni egy régi babafürdetős flakonból.

 Krémek: Mivel már minden krémem elfogyott, ma összeraktam egy könnyű, vizes krémet és egy sűrűbb, zsírosabbat, hogy szükség esetén tudjam magam kenegetni. A zsírosabb krémet nagyon szeretem, sok jó dolog van benne (kakaóvaj, sheavaj, méhviasz), mégis elég jól kenhető. A vizesebb krém pedig ebben a melegben mégis elviselhetőbb. Még mindkettő hűl, remélem, az állaguk is jó lesz.

Miután ismét érintetté váltam a témában, nekifogtam, hogy kikísérletezzek egy megfelelő popsikrémet. Ismét a szokásos munkamódszerrel dolgoztam: Elolvastam sok receptet és ötvöztem a számomra legjobbnak tartott részeket. Így végül a fő hatóanyagot, a cink-oxidot kókuszvajjal és lanolinnal kevertem össze. A lanolin (gyapjúviasz) kiváló sebgyógyító, nyugtató hatású. Szoptatós kismamáknak mellápolásra is nagyon ajánlott. Végül kevés olívaolajjal lágyítottam a krémet.

A képen én vagyok a krém szigorú tesztelőjének társaságában.

Szerencsére a kicsi fiam nagyon békés baba, jókat alszik, illetve kezdtek kifogyni bizonyos készleteim, így ismét csináltam néhány tisztálkodó és tisztítószert. Összeraktam egy mosószappant, meg csináltam mosószert, tusfürdőt, folyékony szappant. Ez utóbbi kettőt nagyon szeretem, csak az állagával van bajom. Sokkal folyékonyabb, mint ami a bolti szereknél tapasztalható. Ennek ellenére kb. ugyanannyi kell belőle. Így nem is lenne az állagával bajom, hiszen a „tudom, mi van benne” és az „én csináltam egyedül, ügyesen” bőven kárpótol ezért a kényelmetlenségért, ámde a fürdőben felbukkanó apró gyerektenyerek közül bizony kifolyik az ilyen szappan. A szilárd szappan meg kicsúszik, leugrik.

Elég sokat kísérleteztem a folyékony szappannal, mert a házi szappan kicsit másképp viselkedik, mint a bolti, így a korábbi módszerrel nem működik tökéletesen, azzal is kissé híg lett. Amiket próbáltam:

- Krémszappant készíteni, és azt hígítani

- Keményítővel sűríteni.

- Szentjánoskenyérmag-liszttel sűríteni. (Ez egy élelmiszeriparban használt meglehetősen semleges sűrítőanyag, ami pl. nem emeli a vércukorszintet és gyakorlatilag nincs kalóriatartalma sem. Én ezt gyakran használom főzéshez.)

A keményítő egyáltalán nem keveredett el a szappannal, így az kiesett. A szentjánoskenyérmag-liszt sem oldódott tökéletesen. A krémszappanos változat pedig túl híg lett. A kísérleteket tovább szeretném majd folytatni zselatinnal, illetve a krémszappannal csak más szappan-víz aránnyal. Ez utóbbi azért nehéz, mert melegen és frissen nem olyan állagú, mint amikor már kihűlt, és állt egy napot.

Ez most egy kissé kudarcos bejegyzés lett, leginkább magamnak szerettem volna feljegyezni a tapasztalatokat. Remélem, hamarosan sikeresebb dolgokkal jövök, addig meg segítek Verának kezet mosni. Meg egyébként is el kell fogyasztanunk életünkben hét mérő pörnyét.

Január 22-én megszületett kisfiunk, Dániel András. Részletek és kép itt. Emiatt várhatóan mostanság kevéssé leszek aktív a blogon. De majd visszatérek mindenféle babaillatszerrel. :)))

Ahogy egyszer korábban írtam, a házikencék körében talán a sampon az egyik legnehezebben megoldható kérdés. Természetes, otthon készíthető sampont találni, ami hatékony, lehetőleg habzik, és összességében komfortos (pl. nem kell frissen készíteni minden hajmosás előtt), nem egyszerű. Most úgy tűnik, hogy a saját hajam számára sikerült jó megoldást találnom, ami azonban nem univerzális, kedvenc szappanszakértő barátnőmnek például egyáltalán nem vált be.

Még a meleg szappanos tanfolyamon tanultunk szappan alapú sampon készítését. Ez a sampon nekem nagyon jól bevált. Természetesen, mivel nem gyári, adalékanyagokkal bőven ellátott termékről van szó, egy-két kompromisszumot ez esetben is kell kötni. Ez a sampon jól tisztít, jól habzik, de elég folyékony. Ami fontos továbbá, hogy a szappan alapú samponok használata után célszerű ecetes vagy más savas öblítést alkalmazni, hogy az esetleges szappanmaradékot kimossa a hajból. (Persze, ha az ember gleccserek tövében lakik, és azok teljesen lágy vizét használja, vagy hajlandó desztillált vízzel hajat mosni, akkor ilyen gond nincs, a szappan csak a mi kemény vizünkkel képez(het) mindenféle hajtapasztó vegyületet.) Hajöblítésre most a korábbi mosódiós öblítő átalakított változatát használom (20 mosódiót felfőztem 3 dl vízben, és egy kis almaecetet tettem hozzá citrom helyett. De legközelebb vagy citromsavat vagy normál borecetet fogok használni, mert az almaecet szagát nem szeretem.)

A sampon is némi átalakításon ment át. Az olajak összetételét változtattam részben a hatásuk, részben az itthon és a közelben fellelhető alapanyagok függvényében. Emellett, mivel sok jót hallottam a csalánsamponról (hajerősítő, zsírosodás elleni szer), ezért a víz helyett jó erős csalánteát használtam a samponban. A sárgás-zöldes olajok és a mélyzöld csalántea aztán a lúggal reagálva nagyon csúnya színű, de jó illatú és jól működő sampont eredményezett. A puding igazi próbája esetemben majd három-négy hónap múlva jön. Mindkét várandósságom alatt ugyanis rendkívüli módon megerősödött és besűrűsödött az amúgy nem túl erős hajam. Aztán mikor a Kisasszony három hónapos lett, minden pluszhaj kihullott. Várhatóan így lesz ez most is, és az az igazi kérdés, hogy a meggyöngült hajamra is jó lesz-e ez a szer.

Csalános sampon

50 g kálium-hidroxid

95 g desztillált víz

75 g kókuszvaj

25 g ricinusolaj

25 g búzacsíraolaj

13 g lanolin

62 g napraforgóolaj

50 g olívaolaj

7 dl desztillált víz két púpos evőkanál szárított csalánlevéllel felfőzve

illóolajok (levendula, teafa, jázmin)

Folyamatos hűtés közben a lúgot feloldottam a kimért vízben. A zsiradékokat kimértem, felolvasztottam. A kettő összeturmixolásával előállítottam a szappanmasszát, amit 80 fokos sütőbe tettem. 20 percenként átturmixoltam, összesen 80 percet volt a sütőben. Ezek után elkevertem a leszűrt csalánteában, és az illóolajokkal illatosítottam. Szűk egy liter sampon lett.

Mikor a tanfolyamon készítettünk nemezszappanokat, nem gondoltam, hogy ez ekkora szerelem lesz. Szép dolgokat alkottunk, de engem akkor sokkal jobban megragadott maga a szappankészítés. Aztán az idei karácsony slágere mégis a nemezszappan lett, akinek ilyet adtam, mind nagyon megcsodálta, és igen örült neki.

A nemezszappan egy gyapjúréteggel beborított szappan, amely számtalan jó tulajdonsággal rendelkezik. Először is nagyon látványos. A színes gyapjú segítségével mindenféle mintát varázsolhatunk a szappanra. A nemezelt szappan úgy működik, mint egy szivacs, amibe szappant rejtettek. Nagyon jól habzik, és kellemesen dörgöli az ember bőrét. Ráadásul a gyapjúban lévő lanolin kiváló bőrápoló tulajdonságokkal is rendelkezik, nem véletlenül  készít a kozmetikai ipar is számtalan lanolinos krémet. Szappankészítői szempontból pedig még egy előnye van: Ha véletlenül egy szappan nem sikerült elég szépre, de különben jól használható (pl. valamiért nem lesz jó a színe, vagy foltos, szappanporos lesz), a gyapjúréteg ápol és eltakar, így külsőre-belsőre tökéletes szappant kapunk.

A mostani nemezszappanjaimnál szerencsére ez utóbbi eset nem állt fenn, egy adagot hidegen készült fahéjas szappanból készítettem, egy adagot pedig meleg eljárással készült levendulásból. (Így jár az, aki december elején nem jól méri fel az osztogatni kívánt szappanok mennyiségét. A hidegen készült szappanoknak ugyanis kell 3-4 hét érés, míg a meleg szappan a formából való kivétel után azonnal „fogyasztható”, illetve nemezelhető.)

A nemez egy összetömörített gyapjúréteg. A gyapjúszálak megfelelő összegabalyodását a fizikai tömörítés mellett a víz, illetve a lúgok (pl. szappan) is segíthetik. Régen nemeztárgyak készítéséhez például vizeletet is használtak. Nemezből sok minden készíthető a legapróbb ékszerektől a ruházaton és használati tárgyakon át a nomád népek nemezsátráig, a jurtáig.

Szappan nemezelésekor két módszert alkalmazhatunk: A hagyományos nemezelési eljárás esetén a gyapjút víz és a meglévő szappan segítségével visszük fel a szappanra. A gyapjúréteget be kell vizezni és kellő türelemmel dörzsölni. Ez az eljárás nagyobb minták készítésére alkalmas.

Tűnemezelés esetén a nemezréteget egy speciális tűvel kell felvinni a szappanra. A tű kellően összetömöríti a gyapjút, amely aztán a használat során tulajdonképpen a hagyományos eljárás szerint nemezelődik tovább, mikor kézmosáskor víz és szappan éri. A tű segítségével aprólékosabb mintákat lehet alkotni. A nagyobb felületek szurkálása pedig kiváló feszültséglevezető. :)

Én a nemezszappanok első adagjánál hagyományos eljárással borítottam be a szappanokat, majd tűnemezeléssel készítettem rájuk mintát. A második adagnál, amely a képen látható, csak tűnemezeléssel dolgoztam.

Nem, ennyire nem vagyok lusta, hogy egyáltalán ne kamatoztassam a tudásomat, mostanában elég sokat tevékenykedtem és még tervezek is tevékenykedni a konyhában, hogy különböző illatszereket készítsek, de ezek jó része karácsonyi ajándék lesz. Mivel nem tudom pontosan, hogy a megajándékozandók közül kik olvassák a blogot, ezért a részleteket egyelőre fedje homály, de az ünnepek után ide is feljegyzem a recepteket, tapasztalatokat.

Csendesség honolt itt a blogon, pedig nem voltam tétlen az elmúlt hetekben. Igaz, most nem itthon alkottam, hanem szorgosan jártam az újabb tanfolyamokat, konkrétan a kreatív és a meleg eljárásos szappantanfolyamot, valamint a kezdő kencetanfolyamot. Majd ha a Kicsi Fiú picit nagyobb lesz, akkor szeretnék még elmenni a további szappanos és kencés tanfolyamokra is (szappanosból három, a kencésből öt van vissza), de erre idén már nem volt idő, keret és főleg erő. Ezzel a pocakkal már nem szívesen gurigázok végig egy egész napos tanfolyamot, különösen, hogy utána még a Kisasszonnyal is pörgünk egész délután.

Viszont a számomra legfontosabb tudáselemeket sikerült felszívnom, most már tudok csinálni:

• - szappant, krémszappant, tusfürdőt, sampont, habszappant és sószappant;
• - zsírosabb és könnyebben felszívódó krémeket arcra, kézre, testre stb.;
• - szájvizet, pattanás elleni krémet, sminklemosót;
• - mosó- és mosogatószert.
  

Nemrég jártam a dm-ben mosogatógép-tablettáért (arra még sajnos nem találtam megfelelő házi alternatívát, de minden ötletet örömmel fogadok), körbesétáltam, és örömmel konstatáltam egy csomó terméknél, hogy ez se kell, ez se kell meg ez se kell, mert mindegyiket meg tudom csinálni. :)

Természetesen nem gondolom azt, hogy most már tökéletesen önellátók leszünk (különösen nem januártól az Icipici mellett), és egymagam romba döntöm az összes kizsákmányoló vegyipari multit ;), de igen jó érzés volt, hogy ennyi minden hasznosat tanultam. Most már csak kálium-hidroxidot  kellene szereznem (minden más van), és nekiállni az itthoni kotyvasztásnak, és a receptek további finomításának, mert a tanfolyamon készített készletek kezdenek elfogyni.

A korábbi tapasztalatokra alapozva egy hétvégi délutánon nekiugrottam, és elkészítettem az első saját szappanomat. A dolgot ugyan majdnem elbuktam egészen az elején, mivel nem bírtam kinyitni a dobozt, amiben a NaOH volt. De szerencsére a Kisasszony és a Férj még éppen csak elindultak a játszótér felé, így vissza tudtak jönni, és Dani kinyitotta a dobozt. Így már semmi nem állt az utamba, jó is lett a szappan. Kicsit dekoncentrált voltam, így nem sikerült nagyon pontosan mérnem, de legalább pontosan felírtam mindent, ezért lettek ilyen furcsák a számok. Az olajok összmennyisége a fontos, pár gramm ide-oda nem befolyásolja jelentősen a szappan minőségét. Citromfüves-levendulás szappant készültem csinálni, de tiszta citromfűteám nem volt itthon, így egy filter dm-es Guten Abend teát használtam fel hozzá, ez főként citromfüvet és egyéb nyugtató hatású dolgokat (zsálya, kamilla, levendula, komló) tartalmaz.

Nyugiszappan

115 g pálmaolaj
129 g kókuszolaj
126 g olívaolaj
130 g napraforgóolaj
180 ml tea (Alnatura Guten Abend)
70 g NaOH
20-20 csepp levendula- és citromfűolaj
szárított levendula

Kimértem az olajokat, és kicsit felmelegítettem, hogy a kókusz is teljesen felolvadjon és meleg legyen. Az előre elkészített és kihűtött teát folyó hideg víz alatt összeráztam a NaOH-dal. Mikor elfogadható hőmérsékletű volt, beleöntöttem az olajokba. Turmixszal kicsit kevertem rajta, aztán belecsöpögtettem az illóolajakat és beleszórtam a levendulát. Még kevergettem, amíg pudingszerű állaga lett (kicsit talán túlságosan is besűrűsödött a végére). Formába töltöttem, másnap kiszedtem, és most izgatottan várom, hogy megérjen. Illatra, állagra láthatóan jó, kipróbálás majd kb. három hét múlva.