Nincs tévedés, a nagy meleg még nem vette el annyira az eszemet, hogy összekeverjem a szappanos blogot a főzős blogommal, hanem egy új könyvnek köszönhetően ismét elkezdtem kísérletezni színekkel, formákkal, illatokkal. A nővéremtől nemrég kaptam meg a Seifen selbst gemacht című könyvet. Ez egy kanadai származású Franciaországban élő hölgy németre fordított könyve. Csak hideg eljárással készített szappanokkal foglalkozik, nagyon alaposan összefoglalja az alapokat, különleges szappanrecepteket mutat be, de ami engem leginkább lenyűgözött, az az anyagismeret- és gazdagság, ami a könyvben található. Rengetegféle olajjal dolgozik, olyan illóolajokkal, amelyeknél a növény nevét sem ismerem, nemhogy az illóolajával találkoztam volna. Már korábban is tapasztaltam ezt német oldalakat böngészve, hogy mind kínálatban, mind anyagi lehetőségekben egy német vagy egy francia szappankészítő sokkal szélesebb lehetőségekkel rendelkezik, mint egy hazai. De azért, amikor a hölgy azt kezdte fejtegetni, hogy az egyik szappanban, amibe a bőrradírozó hatás eléréséért őrölt kukoricamagokat tesz, leginkább a baszk Grand roux fajtát szereti használni, akkor már erősen kacarásztam.
Végigolvastam a könyvet, visszatértem a magyar valósághoz, és máris elkezdtem szappanrecepteket gyártani, hogy ötvözzem az új ötleteket a lehetőségeimmel (amik most még inkább korlátozottak voltak, ugyanis a kisfiam sikeresen begyűjtött egy mandulagyulladást, így csak az itthon rendelkezésemre álló anyagokból dolgoztam). A könyvben egy hasonló kinézetű szappansüti egy kakaós és egy viszonylag egyszerű olíva-, kókusz- és mandulaolajas rétegből áll. Csavartam egyet a dolgon. Az alsó réteg nálam kakaós és kávés lett (mellesleg így gyártottam néhány kávés szappant is, ami nagyon jó konyhai szappannak, mert semlegesíti a szagokat), míg a felsőhöz a könyvben lévő alapreceptet használtam (olíva-, kókusz-, és pálmaolaj), de víz helyett kecsketejet tettem bele, fehérítésnek (és bőrnyugtató céllal, lásd babapopsikenőcsök) pedig egy kevés cink-oxidot. Mindkét masszát fahéjolajjal illatosítottam, a „süti” tetejére pedig kávé került. Kissé izgultam, hogy nem lesz-e hullámos a két réteg határa, ahogy ráöntöm a második masszát, de a szappan közepén lévő kis „mosolyon” kívül nem lett hatása.
A biztonság kedvéért a szikkadó szappanokat gyerekbiztos helyre tettem, és ráraktam egy cédulát „Szappan. Ne edd meg!”felirattal, mert amikor szeleteltem, a Mandulagyulladt nagy komolyan közölte, hogy „tooota”. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.