Az érzés, mikor még háromnegyed órád van, mielőtt hazaérnek a gyerekek (ami alatt ugye kényelmesen össze lehet rakni egy szappant), és rájössz, hogy miután minden különleges hozzávalót (illóolajak, kókuszolaj, nátrium-hidroxid, desztillált víz, citromfűtea) gondosan ellenőriztél, csak arra nem gondoltál, hogy a magától értetődő napraforgóolaj nincs itthon, megfizethetetlen. Bár az ügyben itt nem kívánok állást foglalni (főleg, hogy eddig egyetlen komoly, a hatásokat számszerűsítő pro vagy kontra tanulmánnyal nem találkoztam a témában), de most hálát adtam a vasárnapi boltzár eltörléséért, és szappancsinálás helyett leballagtam a közeli boltba. Maga az alkotás így estére maradt, bár a kibicek azért még vízivás ürügyén megjelentek közben. („Anya, mi van abban a nagy dobozban?” „Nátronlúg, kislányom, mi más?” Szerintem a legtöbb átlag magyar középosztálybeli családban azt szoktak tartani a konyhai csapban este fél kilenckor...)
Egyúttal felavattam a múltkori közeli kiárusításban szerzett fenyőformámat. Készült citromfüves, levendulás és mézeskalácsra hajazó fahéjas-szegfűszeges szappan is. Most főleg kis formákat használtam, de nemcsak karácsonyit, hanem a jól bevált virágokat és katicákat is. A szappanok java része megint adományszappan lesz, ezúttal az iskolai jótékonysági vásáron próbálják majd előrevinni a számítógépterem megújításának ügyét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.