Kencék a konyhámból

Natúrkence-tudásomat még szeptemberben egy nagyon fontos területtel, a szappankészítés alapjaival sikerült bővítenem. Ahogy a bevezetőben írtam, a nyár közepe óta kerestem az alkalmat, amikor végre elmehetek szappankészítést tanulni. Szeptember végén ez be is következett, elmentem a Házikence Tanoda kezdő szappankészítő tanfolyamára. Nagyon örülök, hogy eljutottam ide, a legfontosabb tanulság az volt, hogy bizonyos modern kori vívmányoknak köszönhetően a házi szappankészítés egy sokkal egyszerűbb és rövidebb munka, mint az ember gondolná. Mindemellett szerintem netes útmutatók alapján nem érdemes nekiállni, mert elég sok benne az olyan részlet, amit jó legalább egyszer élőben látni. Ezt a bejegyzést amolyan gyűjtőbejegyzésnek szeretném használni a magam számára, ahova összeszedem az alapokat és a legfontosabb saját tapasztalatokat.

A szappan tulajdonképpen lúgból és különféle zsírokból/olajokból áll. Régen azért volt annyira bonyolult és hosszú folyamat a szappanfőzés, mert nehéz volt kellően erős lúgot előállítani. Koronként és tájanként eltért, ehhez mit használtak, attól függően, hogy mi állt rendelkezésre (hamu, vizelet stb.). Ma már lehet venni nátrium-hidroxidot, ami egy tiszta és igen erős lúg. Ami még megkönnyíti a modern szappankészítők dolgát, az a botmixer. Ez segít összedolgozni a szappan komponenseit, hogy kellően homogén massza álljon elő.

A folyamat röviden:

• Bár nagyon tirviálisnak hangzik, fontos, hogy pontosan találjuk ki, hogy milyen szappant szeretnénk, és készítsük elő a hozzávalóit. A folyamat néhány része igen gyorsan zajlik, közben nehéz improvizálni.
• Első lépésként kimérjük a szükséges zsírokat, olajokat. Ezeket célszerű kissé felmelegíteni, hogy beinduljon majd a reakció, illetve, hogy minden zsiradék folyékony legyen. A zsiradékokból inkább egy picit több legyen, mint kevesebb, mert a szappanokat eleve egy kicsit túlzsírozzuk, így abból plusz 1-2 gramm nem árt.
  
• A lúgot (NaOH) is kimérjük egy edénybe, ami hőálló és zárható, kapható ehhez speciális edény is. A lúg ugyanis oldódás közben rendkívüli módon felmelegszik. Ráadásul ez egy erősen maró folyadék, így ezzel tényleg vigyázni kell! Célszerű hosszú ujjú ruhában, gumikesztyűben és védőszemüvegben dolgozni. (Ha mégis kifröccsenne a lúgoldat, akkor bő vízzel le kell mosni.)
• A kristályos lúghoz hozzáadjuk a folyadékot. Ez lehet desztillált víz, valamilyen tea vagy tej. A tejet mindenképpen le kell előtte fagyasztani, mert a nagy hőhatás miatt különben odakozmálna az edénybe. Folyó hideg víz alatt elkezdjük rázogatni, míg a lúg feloldódik. Figyelem! Ez nagyon forró!
  
• Ezután a lúgot beleöntjük a zsiradékba. Botmixerrel kell keverni, amíg el nem éri a pudingszerű állagot. Ilyenkor kerülnek bele menet közben az egyéb hozzávalók (színezők, illatanyagok stb.) A botmixeres keverés alól egy kivétel van: a méhviaszos szappanok. A méhviasztartalmú szappanok ugyanis nagyon gyorsan sűrűsödnek. Éppen ilyet csináltam a tanfolyamon, az elején csak kanállal kutyultam, és amikor már minden adalék benne volt, akkor kevertem rajta egy-két rövidet a botmixerrel. Tényleg pillanatok alatt besűrűsödött, éppen ezért az ilyen nem is jó nagyon finom mintázatú formákba önteni, mert sokkal könnyebben marad benne levegőbuborék.
• Amikor a szappanmassza elérte a pudingos állagot, formába kell tölteni. Ez lehet szilikon, fa vagy szilikonzsírral kikent bármilyen műanyag- vagy fémforma. (A szilikonzsírt autóápoláshoz szokták használni, és azért kell azzal kikenni a formát, mert az nem reagál a szappanmasszával. A formát oda kell ütögetni az asztalhoz, hogy a massza teljesen, buborékok nélkül kitöltse a formát.
• A massza egy-két nap alatt megszilárdul annyira, hogy a szappant ki lehessen borítani a formából. Ekkor sajnos még nem használható, 3-4 hetet érni kell a szappannak. A szikkadást szellős helyen kell megejteni (ilyenkor az egyik legfontosabb folyamat, hogy a szappan vizet veszít), célszerű a szappanokat időnként megforgatni.

Az összetevők:

• A vízben (teában, tejben stb.) feloldott lúgon kívül a szappanba kerülnek különböző zsírok és/vagy olajok. Mivel ezek döntő többsége elszappanosodik, nem érdemes nagyon extra alapanyagokat használni, azok inkább menjenek a krémekbe, amiket közvetlenül a bőrünkre kenünk vagy az ételekbe, amit meg a hasunkba teszünk. :)
  
• Ezenkívül a szappanokat lehet még cifrázni illatanyagokkal (illóolajok), színezőanyagokkal (növényi festékek, agyagok stb.), illetve egyéb adalékokkal (zabpehely, virágszirmok stb.).
  
• Az illóolajok jelentős része - mivel maguk is olajok - reakcióba lép a lúggal. Kevés olyan illóolaj van, aminek meg is marad az illata (és az is csökken, ha álla  szappan). Biztosan jók a levendula- és a citromfűolaj (a citrusos illatú szappanokban mind az van, a citromolaj illata szinte teljesen eltűnik). Az illatok megtartásában segíthetnek valamennyire a poros állagú dolgok (zabliszt, agyagok).
  
• A kész szappanrecepteken kívül igen jól használható a Creativiky honlap szappanszámolója. Sokféle anyagot tartalmaz, érdemes számolgatni vele.
  

A kép innen származik.

Nagyon nem szeretek forrásmegjelölés nélkül közzétenni semmi olyan ötletet, ami nem az én fejemből pattant ki, de most kivételt tennék, mivel nem sikerült meg-/feljegyeznem, hogy hol olvastam, és nem is egy összetett receptről van szó, hanem egy egyszerű, de remek ötletről. Több honlapon olvasgattam arról, hogy ki milyen házi szereket használ a mosogatógépbe. Majd fokozatosan szeretnék azok közül több mindent kipróbálni, de elsőként egészen egyszerűen egy fél citrom héját vetettem be.

A mosogatógép evőeszköztartójába helyezett kifacsart citromhéj elsősorban jó illatot csinál a gépben illóolajai révén. Emiatt a tulajdonsága miatt érdemes egy-egy citromhéjat tenni a hűtőszekrénybe is, semlegesíti a kellemetlen szagokat. A mosogatógépben savaival valamennyit tesz a vízkőképződés ellen is.

A citromot 3-4 mosogatás után célszerű cserélni, de én mostanában minden mosogatáshoz újat teszek bele, néha kettőt is, mert nagyfogyasztóvá lettem. A cukros diéta annyira kevés játékteret és luxust enged az evés-ivás terén, hogy az igazi citrommal készült tea az egyik dolog, amivel mostanában kényeztetem magam, így napi egy-két citromot biztosan elhasználok.

Az ötletet továbbfejlesztve annyi jutott még eszembe, hogyha valaki nem használ ennyi citromot, de egy-egy alkalommal összegyűlik neki több héj, akkor érdemes egy zacskóban betenni a fagyasztóba, és onnan adagolni a mosogatógépbe. A fagyasztás ugyanis a citrusfélék illatanyagait nem befolyásolja számottevően.

Egy sokéves barátság jóvoltából Burgundia egyik kisvárosában múlatjuk az időt mind a három és felen. Megint meg kell állapítanom, hogy a franciákban olyan érzék van bizonyos dolgokhoz, amelyik egyetlen más nemzetben sem. El vagyok bűvölve a konyhájuktól (És nem a szarvasgombával megszórt nyuszifültől, hanem például attól a tökegyszerű mustáros sertéssülttől, amit ma ebédeltünk. A sarki szupermarketben kapható hús olyan minőségű volt, amilyet én Budapesten kb. egy helyen tudok venni.), a ruhák, cipők, kiegészítők egyszerűségétől és mégis elegáns voltától, de mindezek mellett ma délelőtt a 13 ezer lakosú kisváros egyik játékboltban találtam olyat, ami után úgy kellett fölsöprögetnem magamat:

Azon a polcon, ahol a különböző kreatív játékok találhatók (ilyeneket otthon is látni, egy dobozban összecsomagolva alapanyag és eszköz, vágd ki, keverd össze, öntsd formába stb. és mindenféle szép dolog lesz belőle), találtam először egy ajakápoló-, majd egy krémkészítő szettet. És ami a legjobb volt benne, és minden natúrkencegyártó álma: szinte kizárólag természetes alapanyagok (sheavaj, méhviasz, illóolajok stb,), egyedül egy adalékot mellékeltek, ami mindezeket valahogyan vízfürdős melegítés nélkül puhítja, így alkalmas tűzhellyel és forró anyaggal önállóan még nem dolgozó gyerekek számára is. Én csak pislogtam és sóhajtoztam. Meg persze az árán is, 29 és 39 euró volt a két doboz. de azt hiszem, fogunk mi még a Kisasszonnyal és testvérével/testvéreivel közösen krémeket kotyvasztani a konyhában pár év múlva.

A házilag készült kozmetikumokkal való első zsenge próbálkozásom még 2008-ban esett meg, amikor egy darab szappanból illatos folyékony szappant gyártottam. Az eljárás nem bonyolult, a végeredménynek pedig két nagy előnye van: Még nagyon jó minőségű kézműves szappanból készítve is sokkal olcsóbb, mint a bolti változat, ráadásul nem kell egy csomó vizet és csomagolóanyagot hazacipelni a drogériából.

A másik blogomon akkor részletesen dokumentáltam a folyamatot, ami most már többéves főzési rutinnal a hátam mögött nem tűnik annyira bonyolultnak. Persze nehezíti a dolgot, ha a Kisasszony segít, és közben megégeti a kezét. De a mostani levendulás változat is elkészült végül estefelé, lefektetés után...

Korlátok: Ez a rovat szerintem most üresen marad, mert azon kívül, hogy kell vele kicsit pepecselni (kb. félóra munka), semmi hibáját nem találtam a szappannak.

Folyékony szappan

100 g szappan (most éppen levendulás)

1,5 liter víz

15 csepp illóolaj, ha nem elég illatos a szappan

A szappant nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Egy nagy fazékban (nagy kell, mert habzik és könnyen kifut!) 2-3 dl vizet öntök, beleteszem a szappanreszeléket, és folyamatos kevergetés közben elkezdem melegíteni. Először nagy ronda göböket képez, de nem kell tőlük megijedni, először fakanállal, majd kis rugós habverővel szépen el lehet dolgozni, ahogy melegszik. Mikor a szappan feloldódott, hozzáadom a többi vizet (ha a kezdeti folyadékmennyiség kevésnek bizonyulna a szappan eldolgozásához, vagy ki akarna futni, akkor közben is folyamatosan lehet adagolni a vizet). Összeforralom, majd kihűtöm. Nem kell meglepődni, mikor elkészült, teljesen híg. De ez egy éjszaka alatt megfelelő állagúra dermed. (Első körben csak 1 liter vizet tettem hozzá, annyival úgy megszilárdult, hogy a műanyag palackból alig tudtam kinyerni, nemhogy a pumpás szappantartóból...) Én most illóolajat nem használtam, a szappan elég illatos volt.

Becsült anyagköltség: 300 ft

Azt hiszem, ebben a témában több bejegyzést is írok majd. A házi kozmetikumokkal foglalkozó oldalakon a samponok kapcsán került elő a legtöbb kétely és nehézség. Mert mit várunk el a hajmosószerektől:

- Tisztítsa a hajat és a fejbőrt.

- Táplálja a hajat és a fejbőrt.

- Emellett viszont ne tegye zsírossá a hajat, sőt szüntesse meg a haj zsírosságát.

- A haj legyen tőle szép, fényes, könnyen fésülhető.

- Bolti samponokat használva pedig azt is megszoktuk, hogy a sampon habzik, így könnyen eloszlatható a hajon.

A házi készítésű hajápolók többsége az utolsó ponton szinte biztos, hogy elbukik. Ennek áthidalására is született néhány recept, pl. a tojássampon, amit szintén szándékomban áll kipróbálni, illetve a bevezetőben már említett Veró ötlete, aki a klasszikusnak számító szódabikarbónás hajmosás - almaecetes öblítés kombinációt (szintén kipróbálandó) egészítette ki úgy, hogy a második szódabikarbónás lemosáshoz tesz egy kevés bolti natúrsampont. Így megvan a habzásélmény, mégis csak egy egész keveset kell használnia a samponból.

Amit én elsőként kipróbáltam, az egy mosódiós sampon volt. A mosódió nekem mosásra valahogy nem jött be, nem volt elég hatékony, pedig mi, két irodai alkalmazott és egy precíz-finnyás hároméves igazán nem vagyunk koszosak. :) Ez a recept viszont felkeltette az érdeklődésemet. (Igen, ez is a Lukrécia kencéiről való, szerintem az egyik legjobb magyar oldal a témában, pontos leírások, jól kereshető, és sokkal kevesebb az összeesküvés-elmélet benne, mint mondjuk Antalvalinál.)

Ahogy a leírásban is szerepel, alaposan tisztít, és elképesztően könnyen kifésülhetővé teszi a hajat. Azt hiszem, nem ez lesz az a sampon, amit hosszú távon használni fogok, de lehet, hogy hajöblítőnek megtartom a mosódiófőzetet. Nekem nagyon szöszös-bogozódós mosás után a hajam, a normál hajbalzsamoktól viszont túl "szálldosós" lett. Ezzel viszont szép maradt és tényleg csak simán húzogattam benne a fésűt minden gubanc nélkül. A tisztításért és a simaságért a mosódió felel, míg a citromlé (pontosabban a citromsav) tisztító, baktériumölő hatású, és még az illata is finom.

Korlátok: Ez a sampon sem habzik. Ez nagyon furcsa érzés, és hajhullós embereknél különösen rossz lehet, hogy a hajszálak könnyebben beleakadnak az ember kezébe.(Nekem már az előző terhesség alatt is rendkívüli módon megerősödött a hajam, aztán a lányom 3 hónapos kora körül elkezdett még durvábban hullani, mint annak előtte. De aztán visszaállt a korábbi egyensúly. Most megint az idilli állapotot élem, úgyhogy annyira nem zavart a habzásmentesség.) A samponnak két további nehézsége van: Célszerű frissen készíteni (az eredeti receptnél szerepel egy koncentrátum, ami kb. 8 hajmosásra elég, de ehhez is jó frissen csavarni a citromot), illetve vigyázni kell vele, mert szembe kerülve nagyon csíp. A hajmosástól így is kétségbeesetten vonyító Kisasszony haját biztos, hogy nem ilyennel fogom mosni...

Sampon mosódióval

4 mosódió

2 dl víz

fél citrom leve

A mosódiókat félbetörtem, és a vízben fedő alatt rövid ideig forraltam (5-10 perc). A főzetet leszűrtem, hagytam kihűlni, majd belecsavartam a citromlevet. Két öblítéses hajmosásra elegendő.

Becsült anyagköltség: 110 Ft

Az előző terhességhez képest sokkal gyorsabb ütemben kezdett el nőni a hasam. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az, hogy most néhány kilóval többről indultam, hogy Vera egyszer már ott jól kitágította a helyet, és úgy tűnik, ez egy kicsit nagyobb baba lesz. Vera méreteivel mindig alulról súrolt minden statisztikát, és végül a 40. héten 2600 grammal született (sokkal többet nem is vártunk, én 160 centi vagyok, a Férj sem egy kolosszus), és azóta is incifinci a kortársaihoz képest. A testvére azonban már most nagyobb, a 14. hét közepén azt mondta róla az orvos, hogy 14-15 hetes magzatnak felel meg méretei alapján. Mindez nem is lenne a blog szempontjából lényeges, de mindezek következménye, hogy a hasamon már jóval korábban elkezdett húzódni-viszketni a bőr, mint legutóbb.

A kismamák egyik mumusának számítanak a terhességi csíkok vagy striák. Ezek azért keletkeznek, mert a bőr túl gyors ütemben tágul, és az igénybevételtől megreped. Ellene ajánlanak méregdrága krémeket és egyéb vajákosságokat, de én azt szűrtem le azokból a hozzászólásokból, amit a témában olvastam, hogy létrejöttükben az egyik legfontosabb faktor a hajlam. Ilyen szempontból viszonylag szerencsésnek mondhatom magam, az előző terhesség legvégén lett csak néhány csíkom a hasam legalján, amit úgyse nagyon szoktam mutogatni. (Nem mintha a többi részét igen. :) De gondoltam, ha már feszül a bőröm, kenegessük valamivel, és akkor már olyannal, ami esetleg a csíkmegelőzésben is segíthet. Így készült az alábbi krém.

Nagyon érdekes volt, ahogy változott a krém állaga. Forrón természetesen teljesen folyékony volt, de utána még napokig úgy nézett ki, mintha tömény olaj lenne, aranysárga volt, és folyékony. Kis híján a Pocakolaj címet kapta ez a bejegyzés. Aztán egyik napról a másikra megdermedt, azóta olyan fehér krém, mint a képen. Az állaga egészen jó lett, egy nagyon picit szemcsés maradt, de ahogy elkezdem kenni, teljesen kisimul. Valószínűleg, ha a dermedés közben sikerült volna néhányszor átkevernem, akkor ez a probléma nem állna fenn.

A krém receptje saját alkotás, de előtte szintén a Lukrécia kencéi oldalon olvasgattam több leírást.

A terhesség alatt az illóolajok alkalmazásával vigyázni kell! Sok olajat nem szabad használni, másokat korlátozottan. Néhány leírás azt tanácsolja, hogy a kismamák egyáltalán ne használjanak illóolajokat, mert nem vizsgálták még a magzatra gyakorolt hatásukat. Ez innentől minden kismama saját döntése. A krémben lévő közül a jázminolaj csak a második-harmadik trimeszterben használható, és csak akkor, ha a kismamának nem volt korábban vetélése vagy abortusza. Az illóolajokkal kapcsolatos utolsó megjegyzésem már ízlésbeli: A gerániumolaj állítólag nagyon jó hatással van a csíkok ellen, viszont elég karakteres az illata (mondhatni büdös). Így én utólag megemeltem a levendulaolaj és a jázminolaj mennyiségét, hogy elnyomják a geránium szagát, így az illóolajok összmennyisége kicsit magasabb lett, mint amennyi feltétlenül szükséges.

Frissítés: Mióta elmúlt a kánikula, az összes kencém bekeményedett. Így ez is. Mindet újraolvasztottam és több zsiradékot/olajat tettem bele, azóta újra működnek. Így a fenti receptben megadott mennyiségek nagy nyári melegre érvényesek.

Korlátok: egy nagyon keveset melengetni kell a kezemben, hogy igazán jól kenhető legyen. Lassan majd megpróbálkozom vizes krémekkel is, csak ahhoz kell néhány érdekes alapanyag. Meg azt persze nem tudom, hogy terhességi csíkok ellen hatékony-e, de ezt saját, egyszemélyes kísérlettel nem is fogom tudni kideríteni.

Pocakkrém kismamáknak

30 g kakaóvaj

30 g sheavaj

10 g olívaolaj

15 csepp levendulaolaj

15 csepp jázminolaj

10 csepp gerániumolaj

Az első három hozzávalót vízfürdő felett összeolvasztottam, majd mikor kicsit hűlt, belecsepegtettem az illóolajokat. Valószínűleg érdemes egy idő után hűtőben is hűteni, és időnként átkeverni, hogy jó legyen az állaga.

Becsült anyagköltség: 823 Ft

Mosás területén már több próbálkozásom volt, de nem sikerült hatékony és viszonylag könnyen kezelhető mosószert készítenem. Erre valószínűleg rátesz egy lapáttal, hogy a mosógépünk meglehetősen jó környezetvédelmi mutatókkal rendelkezik, viszonylag kevés vizet használ. Több kísérletem azért fulladt kudarcba, mert a mosószer nem oldódott fel rendesen. Ez most is így történt, de ebben az esetben sikerült megoldanom. A napokban a Lukrécia kencéi nevű kiváló oldalon találtam egy mosógél receptet. Nagyjából tartottam magam az ott leírtakhoz, de kapásból feleztem az adagot, mert csak annyi mosószappanom és bóraxom volt otthon, de így is tekintélyes adag lett.

Frissítés 1.: Ezzel az adaggal bő egy hónapig mostam hármunkra.

Frissítés 2.: Házi mosószappanból viszont igen jó lett az állaga, olyan darabosan folyós. Ezt már simán tudom adagolni a mosógépbe.

Korlátok: A mosógél elég kocsonyás lesz, sűrűbb, mint egy puding. Nekem a mosógép mosószer-adagolójából nem oldódott fel, de szerencsére egy régi mosószeres flakonhoz járt egy olyan adagoló, amit a mosógép dobjába kell tenni. Ebbe tettem a mosógélt, és jól működött. Azt hiszem, erre a célra bármilyen nyitott tetejű műanyag edényke alkalmas, ami kibírja a mosás hőfokát és a dobálást. Talán közvetlenül is be lehet tenni a gépbe, de én aggódnék, hogy esetleg nem bántja-e meg a ruha színét addig, míg feloldódik. Az illata kicsit nyers lett, ennek oka elsősorban a mosószappan fura illata, majd kipróbálom más márkával is.

Mosógél

75 g mosószappan lereszelve

50 g mosószóda

20 g bórax

illóolaj (esetemben 15-15 csepp levendula és citrom)

Egy nagy fazékban egy liter vizet felforralok, és feloldom benne a szappant. Erre két jó módszer van: Vagy turmixszal rásegítek, vagy felforralom a vizet, beleszórom a szappant, majd lezárom alatta a tüzet, és otthagyom. Néhány óra alatt minden különösebb erőlködés, kevergetés és varázslás nélkül feloldódik. 1,5 liter vizet öntök hozzá és felforralom. Elkeverem benne a szódát és a bóraxot. Belecsöpögtettem az illóolajakat, és zárható műanyagdobozba töltöttem. Körülbelül 3 liter mosószer lett belőle, egy mosáshoz két (kisebb) evőkanállal szoktam tenni. Eddig mindenünket szépen kitisztított, de nagyon extrém koszokat nem próbáltam vele eltüntetni.

Becsült anyagköltség: 279 Ft

Frissítés 3.: Mostanában sokat egyszerűsítettem a dolgon: Egyben felforralom a vizet, lezárom, és beleszórok minden egyéb hozzávalót. Így szépen elkeverednek, feloldódnak, és nem is akar kifutni a mosószer. Bóraxot újabban nem használok, mert mérgező, itt meg egy kíváncsi kicsi gyerek van.

A natúrkozmetikumok terén sokáig a dezodort tartottam az egyik legnehezebben megvalósíthatónak. Elég nehéz eset vagyok a dezodorokkal, elég kevés olyan készítményt találtam, ami a legnagyobb nyárban is hatott, és mégsem szárította a hámlásig a bőrömet. Legnagyobb csalódásom egy márkás és meglehetősen drága termék volt, amit szerencsére féláron vettem, de egy nap alatt teljesen kiütötte a bőrömet. Ráadásul a bolti izzadásgátlók legfontosabb alapanyagáról, az alumíniumsókról kevés jót lehet olvasni.

A bevezetőben írt kencecsináló alkalom viszont számomra kiváló megoldást hozott. A hatóanyagként szódabikarbónát és illóolajokat tartalmazó szer nem szünteti meg az izzadást (de arra valójában szükségünk is van), viszont a rossz szagokat teljesen semlegesíti. Én most már több mint egy hónapja ezt használom, és elég extrém körülmények között teszteltem: Rómában, 38 fokban; Budapesten hasonló hőmérséklet mellett egy hétvégi nagybevásárlással és egy hároméves szaladó leánykával súlyosbítva, és sosem volt vele gondom.

Természetesen a házi készítmények egyike sem fenékig tejföl (különösen, hogy az száraz bőrre jó, de izzadság ellen nem), hiszen nincs benne egy csomó olyan ipari anyag, ami javítja az állagát, színét, eltarthatóságát stb. Ennek a dezodornak tapasztalataim szerint egy hátránya van, hogy kézzel lehet felkenni, amelyet utána meg kell mosni. Mivel azonban használatakor amúgy is a fürdő közelében vagyok, ez eddig nem jelentett komoly nehézséget.

A dezodorba tettünk keményítőt is. Ez sűríti, és érzékeny bőrűek is jobban tolerálják. Ez az alapanyag elhagyható (próbáltam így is, az én bőrömet nem bántotta), de akkor sokkal kevesebb zsiradék kell bele. A receptben szereplő adag óriási, második hónapja használom, és még a fele sem fogyott el.

Szódabikarbónás dezodor

2 ek. szódabikarbóna
1 ek. étkezési keményítő (elhagyható, érzékeny bőrűeknek jobb vele)
9 ek. kókuszzsír vagy más növényi zsiradék
7-10 csepp illóolaj (Jó, ha van benne levendula és/vagy teafa, mert a fertőtlenítő hatásuk fokozza a szódabikarbóna eredményességét. Illatosítónak citrom, citromfű ajánlott, de lehet mással is kísérletezni. Az illatot úgyis inkább csak akkor érzed, mikor felkened, utána elillan.)
A hozzávalókat egy tiszta tálkában alaposan összekevertük. Ezzel egy jól kenhető masszát kaptunk. (Persze minden relatív. A koliban egészen puha volt a dezodor, nálunk otthon jól használható, de szilárdabb. A hétvégén Torockón fogvacogva alig bírtam kinyerni a dobozból. De legalább a Székelykövet bámultam közben. :) Jól záródó dobozban hosszan lehet tárolni. Egyszerűen kézzel kell felkenni.

Becsült anyagköltség: 665 Ft

Miért kezdtem el új blogot írni? Mert akadt egy téma, amely érdekel, amiről úgy hiszem, hogy érdemes könnyen elérhető és visszakereshető feljegyzéseket készítenem, és hasonló célra az ételek területén már bevált ez a forma. Célom elsősorban az, hogy néhány hónap vagy év múlva is vissza tudjam keresni hogy hogyan is készítettem azt a kiváló szappant/dezodort stb. Ha persze érdeklődő téved a blogra, és hasznosítani tudja az itt található információkat, annak különösen örülök.

És miért a házi készítésű illat- és tisztítószerek? Természetesen rám is igaz azon érvek nagy része, amiért egyre több ember az illatszerboltok széles választéka ellenére időt, alapanyagot nem kímélve házi szerek készítésébe kezd: Így tudom, mi kerül ezekbe a kencékbe; sok esetben - különösen ha az esetleges kudarcos kísérletek költségét nem számoljuk bele - olcsóbbak, mint a hasonló bolti szerek. (Igyekszem majd minden recepthez egy nagyvonalú kalkulációt is mellékelni, hogy körülbelül mennyibe kerültek az alapanyagok.) Valamint bízom benne, hogy így a környezetnek is kevesebbet ártok. Ezek az érvek természetesen most, hogy a második gyerekemet várom, némiképp felerősödtek. Ilyenkor az ember jobban akarja óvni a csemetét, kicsit befelé fordul. Bár azt hiszem, egy a világ dolgai iránt érdeklődő ember vagyok, jelenleg jobban izgat, hogy hova tesszük majd a bölcsőt, mint az, hogy mire jut egymással Magyarország és az IMF. Mindemellett nem hiszem azt, amit - kissé sarkítva - néhány nagyon zöld gondol, hogy rémisztő betegségek emésztenek el, ha Sodium Laureth Sulfate kerül a bőrömre, és az egész emberiség nagy tempóban rohan a vesztébe, ha vegyi anyagokat használ.

A fő érvem azonban csak részben kötődik a házi kencékhez, és ugyanúgy igaz a másik blogomban dokumentált sütés-főzésre vagy a teljesen offline módon művelt kézimunkázásra, mégpedig, hogy alkotni jó. Öröm, ha az ember valamit létrehoz, öröm és büszkeség, hogy a saját magam készítette szerekkel tisztítom a lakást és magunkat, és öröm, ha egy-egy jól sikerült illatszerből találó ajándék lesz.

De mindez még nem lett volna elég, hogy megadja a kezdő lökést a kencegyártáshoz. Ehhez szükség volt két kedves lányra:

Veróra, aki a szakkoliban hirdetett natúrkencegyártó alkalmat, amire a nagymamák és a csillagok szerencsés együttállása miatt el is tudtam menni. Itt sokat beszélgettünk, és néhány dolgot is készítettünk is, többek között egy kiváló dezodort, amit azóta is használok.

A másik pedig Ági barátnőm volt, aki nemrég elvégzett egy szappankészítő tanfolyam-sorozatot, aminek eredményeként az egész lakása egy merő szappanillat. A múltkoriban hosszú időt töltöttem nála különböző illatú és készültségi fokú szappanokat szagolgatva. Azóta keresem azt a fél napot, amikor el tudok szabadulni vagy a munkahelyemről, vagy a kislányom mellől, hogy elvégezzem legalább a kezdő szappankészítő modult.

De addig is kísérletezek, gyűjtögetem ide a leírásokat és tapasztalatokat magam és a felbukkanó olvasók számára.